HU
Szerethetünk-e még egy gyönyörű dallamot, ha tudjuk, hogy az énekes szíve nem tiszta?
Szerethetünk-e még egy gyönyörű dallamot, ha tudjuk, hogy az énekes szíve nem tiszta? Elválasztható-e a művészet varázsa attól az embertől, aki létrehozta?
Sokan kerülünk szembe ezzel a nehéz belső vívódással. Ott ülünk a fotelben, hallgatunk egy dalt, ami évekig a támaszunk volt a bajban, vagy nézünk egy filmet, ami mindig megmosolyogtatott… aztán jön egy hír. Egy sötét folt az előadó múltjából, egy méltatlan tett vagy egy olyan viselkedés, ami szöges ellentétben áll azzal a jósággal, amit a művészetéből kiéreztünk.
Ilyenkor a szívünk hirtelen megfagy. Vajon bűnrészessé válunk azzal, ha továbbra is tapsolunk? Vagy a művészet már nem az övé, hanem a miénk, mióta beengedtük a lelkünkbe?
Vannak, akik azt mondják: a tehetség nem ad felmentést az emberség alól. Ha valaki visszaél a hatalmával vagy fájdalmat okoz másoknak, a támogatásunkkal – legyen az egy megvett jegy vagy egy kattintás – akarva-akaratlanul is erőt adunk neki. Úgy érezhetjük, hogy a tisztességünk többet ér, mint bármilyen fülbemászó refrén.
Másfelől viszont a művészet néha nagyobb, mint maga az ember. Egy festmény, egy regény vagy egy koncert egy önálló fénysugár, ami vigaszt nyújtott nekünk a magányos estéken. Ha minden hibás embert kitörölnénk a kultúránkból, a múzeumaink és a könyvtáraink talán félig üresek lennének. Hiszen mindannyian esendőek vagyunk, még ha a hírességek botlásai nagyobbat is szólnak.
Talán a válasz valahol ott rejlik, ahol a saját belső békénk kezdődik.
Ha egy alkotás már nem örömet, hanem keserűséget és csalódást okoz, akkor el kell engednünk. De ha a mű képes volt minket jobb emberré tenni, akkor az a fény már a miénk, és nem veheti el tőlünk az sem, aki elindította.
Zárjuk le ezt a kérdést azzal, hogy a legfontosabb “műalkotás” mindig a saját életünk és a karaktereink maradnak. Maradjunk hűek az értékeinkhez, de ne felejtsük el: a szépség néha a legváratlanabb, olykor tövises helyeken is kivirágzik. ✨
Ti mit gondoltok erről a nehéz kérdésről? Képesek vagytok elválasztani az alkotót a művétől, vagy ha csalódtok az emberben, a művészete is elveszíti az értékét? Írjátok meg a véleményeteket kommentben! ❤️
Kwiaciarnia na Grunwaldzkiej, gdzie odbierałam bukiet na trzydzieste urodziny
Pracuję w kwiaciarni na Grunwaldzkiej we Wrocławiu od jedenastu lat i myślałam, że wszystko już widziałam – wesela, pogrzeby, przeprosiny...
Nie mieliśmy ich rozdzielać
Miałam formularz ze schroniska przy Marywilskiej złożony w torebce od tygodnia, kiedy wreszcie zebrałam się na tę wizytę. Adoptowałam Rexa,...
Chłopiec z kosza pod plebanią w Lipnicy
Nazywam się Marek Sowiński i mam czterdzieści dwa lata. Piszę to, bo ksiądz Antoni już nie żyje, a ja przez...
Warsztat, który zniknął w środę
Nazywam się Tomasz Wardęga, mam pięćdziesiąt jeden lat i przez dwadzieścia trzy lata prowadziłem warsztat lakierniczy przy Grójeckiej w Warszawie....
Хвіртка у двір
Мене звати Тарас, мені сорок два, і я той самий зять, через якого теща Оксана Іванівна вже три роки не...
Тиша під Славутичем
Зять розповідає: Мене звати Артем Вихованець, мені сорок два, я маркшейдер на шахті «Прогрес» біля Новогродівки. Донецька область, жовтень дві...
Ключі від маминої квартири
— Не прикидайся, ніби нічого не розумієш! — Валентина Сергіївна впустила теку з паперами на журнальний столик так, що дзенькнула...
Mama fehlt mir jeden Tag, seit dem 14. März
Ich heiße Jonas Brenner, ich bin dreiundvierzig, wohne in Freiburg, und ich rede noch immer mit meiner Mutter. Nicht laut,...